Nem indulunk egyedül

Sokan elmentek az újév első napján köszönteni Krisztust a Püspöki Palotában tartott szentségimádáson.

A szentségimádás az Oltáriszentségben jelen levő Jézus Krisztus imádása. A fehér ostyában meglátni Istent, a parányiban a végtelent, mindennek a forrását és lehetőségét, érezve a meghívást, a szeretetet, meghallva a csendben a hangot. A lélek keresése ez, amely alkotójához vágyik, a mélyben, a mozdulatlanban, a fizikailag nem hallhatóban érezve Őt, és az Oltáriszentséget szemlélve.

Az újév első napján, a szatmárnémeti Püspöki Palotában a hagyománynak megfelelően szentségimádást tartottak. Déli tizenkét órakor Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök helyezte ki a Szentséget az oltárra, attól kezdve pedig este háromnegyed hatig folyamatosan váltották egymást a csoportok és vezették a szentségimádást - a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek, a Kálvária templom román és német közössége, az önkéntes beteglátogatók csoportja, a „Szent József a munkás" férfiszövetség, a Mária Légió, és az Árpád-házi Szent Erzsébet Nőszövetség -, de rajtuk kívül is sokan betértek imádkozni.

Jelenlétükkel töltekeztek, de egyben üzentek is: nem indulunk egyedül az újévbe, a Jóisten velünk van mindig, bármit is hozzon az év, nem leszünk magányosak sem az örömökben, sem pedig a megpróbáltatásokban.